Valahol, a messzi távolban, szép vidéken élt egy ifjú herceg, akinek mindene meg volt, amit csak kívánt.
Mégis önző, kapzsi és szívtelen volt. Egy hideg éjszakán bekopogtak hozzá, egy vén rusnya koldus asszony volt a kapu mögött szállásért esedezve.
Egy szál rózsát kínált cserébe egy éjszakára.
De a herceg megrémült az asszony külsejétől, s az ajándékot is kevesellte, ezért megtagadta tőle a menedékhelyet.
Az öregasszony intet neki:
- Nem mindig a külsőt a fontos, hanem a belsőt is - mondta a hercegnek, de úgysem adott engedélyt az öregasszonynak a menedékhelyre.
Egyszer csak az koldus asszonyból lett egy világszép tündér.
Ahogy a herceg meglátta, mi lett a koldusból, térdre esve próbált bocsánatot kérni, de nem sikerült.
A tündér tudta, hogy benne egy csepp szeretet sincs.
Büntetésből rémséges szörnyeteggé varázsolta és szigorú átokkal sújtotta a kastélyt s minden lakóját.
Szégyellve külsejét a szörnyeteg a várának rejtekében bujdosott, csupán varázstükrén vetett pillantás a világra.
A rózsa pedig, a tündérnek virága, varázslatosan virít a herceg 22. születésnapjáig.
Ha addig képes lesz megszeretni valakit és szerelme viszonzásra lel,
Mielőtt az utolsó rózsaszirom lehull, akkor megtörik az átok, ha nem, szörnyeteg marad örökre az idők végezetéig.
Ahogy múltak az évek, az ifjú úgy lett komorabb, s úgy érezte, nincs remény...
Mert ki lenne képes bele szeretni egy szörnybe?
Mégis önző, kapzsi és szívtelen volt. Egy hideg éjszakán bekopogtak hozzá, egy vén rusnya koldus asszony volt a kapu mögött szállásért esedezve.
Egy szál rózsát kínált cserébe egy éjszakára.
De a herceg megrémült az asszony külsejétől, s az ajándékot is kevesellte, ezért megtagadta tőle a menedékhelyet.
Az öregasszony intet neki:
- Nem mindig a külsőt a fontos, hanem a belsőt is - mondta a hercegnek, de úgysem adott engedélyt az öregasszonynak a menedékhelyre.
Egyszer csak az koldus asszonyból lett egy világszép tündér.
Ahogy a herceg meglátta, mi lett a koldusból, térdre esve próbált bocsánatot kérni, de nem sikerült.
A tündér tudta, hogy benne egy csepp szeretet sincs.
Büntetésből rémséges szörnyeteggé varázsolta és szigorú átokkal sújtotta a kastélyt s minden lakóját.
Szégyellve külsejét a szörnyeteg a várának rejtekében bujdosott, csupán varázstükrén vetett pillantás a világra.
A rózsa pedig, a tündérnek virága, varázslatosan virít a herceg 22. születésnapjáig.
Ha addig képes lesz megszeretni valakit és szerelme viszonzásra lel,
Mielőtt az utolsó rózsaszirom lehull, akkor megtörik az átok, ha nem, szörnyeteg marad örökre az idők végezetéig.
Ahogy múltak az évek, az ifjú úgy lett komorabb, s úgy érezte, nincs remény...
Mert ki lenne képes bele szeretni egy szörnybe?
